Tényleg sérül a gyerek, ha csonka családban kell élnie?
Milyen hatással van a gyerek érzelmi állapotára egy válás?
Eljegyzés, házasság, gyerek. Nagy általánosságban ez szokott a sorrend lenni. De tudtad, hogy egy átlagos házasság 8 évig tart? (Igen, tudom. Te vagy a kivétel. :)) 8 év alatt rengeteg minden történik az ember életében. Ennek csúcspontja általában a gyerek érkezése szokott lenni. Én személy szerint azt figyeltem meg, hogy mikor eléri a gyermek a kb. 3 éves kort, valahogy elromlanak a dolgok a családban. Foglalkoztat a kérdés, hogy ez vajon mi okból lehet, ezért a későbbiekben ezt még górcső alá fogom venni.
De térjünk vissza a házassághoz. Vagyis inkább a váláshoz. A felmérések azt bizonyítják, hogy a válásokat nagy többségben a nők kezdeményezik, és azt is leginkább az első házasságnál. Preferálom az igaz történet alapján készült filmeket és sorozatokat, ezért az előző gyerekrajzos posztomhoz hasonlóan, most is egy valóságon alapuló történetet fogok elemezni.
Csonka család számos módon létrejöhet, de jobbára válás, elhalálozás az oka. Ebben az esetben a gyereket/gyerekeket felváltva nevelik a szülők. Rosszabb esetben csak az egyik szülő. Sok múlik azon, hogy milyen kontextusban történt az elválás, hiszen a köztük lévő kapcsolat nagyban kihat és befolyásolja a gyermek viselkedését és lelkivilágát egyaránt. A gyerek a szüleitől különböző dolgokat tanul el. Tükröt mutat róluk. Így jön képbe a valós példám.
Tehát adott egy csonka család. A szülők együtt élnek, de nem házasok. Egyre jobban elidegenednek egymástól, mindent ’is’ a másik fejéhez vágnak (szavakra gondolok), amit a gyerekük mindvégig lát és érzéket. Végül úgy döntenek, hogy külön költöznek. Azonban a gyereket nem tudják csak úgy ketté felezni, ezért marad az egy hetet itt, egy hetet ott tölt megoldás. Ez persze nem működik, mert mindkettő fél több időt szeretne a gyerekével tölteni, -ezért kommunikáció hiányában- bírósági úton folytatódik tovább a csata. Minkét szülő, hozza a saját érveit, hogy miért jobb, ha nála van többet a gyerek. Az alapszabály ugyebár az, hogy válás esetén, ha minden rendben van, akkor az anya kapja meg a gyerek felügyeleti jogát. Ebben az esetben azonban az apa se akart engedni. Jöttek az ügyvédek és mi egy más.
Amíg az ügy folyt, a gyerekre felváltva vigyáztak a szülei. Minkét szülő próbált minél jobb benyomást kelteni magáról (manipulálták), hogy majd mikor megkérdezik tőle, hogy kihez szeretne kerülni, az ő nevét mondja ki. Az apa ezért igyekezett mindent, de tényleg mindent megadni a gyerekének. Minden alkalommal vett neki egy újabb plüsst, cukorkát, csokikát…bármit amire csak rámutatott. Az anya igyekezett a felszínen maradni. Tanult vele, vitte ide-oda kirándulni, moziba, nyaralni. Rengeteg helyen jártak. Azonban minkét szülő osztott meg vele részleteket az üggyel kapcsolatosan. (Hogy apa ezt állítja, anya meg azt.) Még ha nem is tudatosan, de elkezdődött a gyermek, szülő elleni hangolása. A gyereknek mindig arról a félről született jó véleménye, aki éppen felügyelt rá, a másikról pedig a rossz. Hogyha csere történt, akkor fordult a kocka. Ez addig fajult, míg végül a gyerek döntésképtelen lett, és szépen lassan elkezdett bezárkózni. Ez a védelmi állapot várható következménye volt a történéseknek. Mire elrendeződtek a dolgok, addigra a gyerek olyan lett, mint akit kicseréltek.
Egy válás minden gyerek életében egy töréspont. Valakinél kisebb, valakinél nagyobb. Persze rengeteg tényező van, ami ebbe közre tud játszani. Egy eleve rossz, mérgező kapcsolatban teljesen más formában folyik le. Nagyban számít a kor és az érettség is. A válás a gyerekek személyiségétől függően többnyire visszahúzódást, őrlődést, alvászavart, táplálkozási zavart, stresszt eredményezhet. Előfordulhat még agresszió, dühkitörés, rossz magatartás vagy akár önbíráskodás is. Némelyik gyerek hajlamos lehet arra, hogy magát okolja a történtekért, bűntudata lehet, amit mielőbb meg kell beszélni vele. Ilyenkor sok gyerek jobban kezd el ragaszkodni a szüleihez, pl. vele akar aludni. Tudat alatt fél attól, hogy egyedül marad, ezért szüleit mindenhova kísérni akarja. Nem szeret egyedül maradni. A stressztől, ami kihat rá, vannak, akik visszaesnek és újra elkezdenek ágyba vizelni, vagy olyanokat kér, amik már egyedül is mentek neki. Azoknál a gyerekeknél, akiknek a szülők külön háztatásban élnek nagy esély van, hogy megfelelési kényszer alakul ki.
A példámban a kisgyerek elkezdett hazudni. Belőle ezt a visszacsatolást váltotta ki. Megváltoztatta a történteket, és teljesen máshogy adta elő. Rajongani kezdett az anyjáért. Egy családi vicces kis odaszúrást is támadásnak vett, és egyből megvédte őt. Ez addig fajult, míg végül már úgy is űzte a hazudozást, hogy közbe szem és fültanú volt rá, hogy az nem úgy történt. De lehet ilyenkor haragudni rá? Hiszen, ahogy fent is említettem, tükröt mutat. A viselkedése kritikán aluli lett. Családtagjaival lekezelően kezdett beszélni, a tisztelet semmilyen formáját nem mutatta ki. Idegenekkel azonban nem tudott szóba elegyedni, mert tartott tőlük. Visszahúzódó lett, társaságban nehezen oldódott fel. Csak akkor válaszolt, ha kérdezték (vagy akkor sem), és akkor is csak lefele nézett és babrált valamit.
Ezek a visszacsatolások kiküszöbölhetőek, ha érthetően kommunikáljuk le a gyerekkel a helyzetet. Természetesen az ő szintjüket figyelembe véve. Érdemes kiemelni, hogy ez nem miatta alakult így, és töretlenül mindketten ugyanúgy szeretik. Erősíteni kell bennük, hogy attól még mindkét szülővel ugyanúgy tarthatja a kapcsolatot. Legjobb, ha elérjük, hogy ne érezze úgy, hogy választania kell a két szülő között.